A nagyböjti (régebben negyvenlőböjti) időszakot, vagyis a Jézus Krisztus negyvennapos böjtölésének, kínszenvedésének és kereszthalálának emlékezetére szolgáló heteket lelkinappal kezdtük és zártuk: hamvazószerda után a dolgozók, nagyhét keddjén pedig a tanulók készülhettek húsvét ünnepére.
Az emberek életében bűnbánati időszak ez, lelkiismeret-vizsgálatot, elmélyülést kíván. Péntekenként az alsós és felsős évfolyamok Thiago atya vezetésével keresztúti ájtatosságon vehettek részt. Néhány éve nagyon szép stációk készültek nálunk, ezeket minden húsvéti időben kihelyezzük az iskola udvarára, ebben az évben azonban az időjárás csak egyetlen szabadtéri keresztútjárást "engedélyezett", a március 22-it. Minden alkalommal az iskolakápolnában zárult a keresztút, ahol Thiago atya feltette a kérdést: Nehéz volt-e végigjárni ezt a keresztutat? A gyerekek természetesen azt válaszolták, hogy nem, mert szívesen áldoztak az idejükből. Krisztus azonban minden tekintetben komoly terheket vitt a Golgotára, erre is gondolni kell a keresztény embernek: az Isten Fia értünk szenvedett akkor.
A virágvasárnap előtti pénteken rengeteg gyerek járult szentgyónáshoz, esetleg lelki beszélgetés igényével keresték fel Attila atyát, Thiago atyát vagy Vilmos atyát. A felkészülési időszakot a tanulók lelkinapja zárta szentmisével, filmvetítéssel és beszélgetéssel. A Vörösmartyban így készültünk a szent három nap megünneplésére.